Amikor az ellenanyagok (antitestek) megtámadják a véráramba vagy a testbe jutott,,idegen” fehérjét, akkor egyebek közt a hisztamin nevű vegyület termelődik.

A hisztamin mérgező hatású, duzzanatot és gyulladást okoz. Ha ez a reakció a tüdő nyálkahártyáiban megy végbe, akkor megnehezül a légzés, következésképpen zihálás és fulladás lép fel.

Rendes körülmények között a szervezet ún. antihisztamin-termeléssel ellensúlyozza a hisztamin jelenlétét. A toxikus hisztamint semlegesítő antihisztamint az egészséges ember mája termeli.

Ha azonban a szervezetbe túlságosan sok ,,idegen” molekula kerül, vagy a hasnyálmirigy elégtelensége miatt nem termelődik elég lebontó enzim, vagy a máj képtelen megfelelő mennyiségű antihisztamint előállítani, akkor allergiás állapot lép fel.

A negatív érzelmek hatásai

Ez a viszonylag egyszerű kép bonyolódik azzal, ha figyelembe vesszük az érzelmi feszültség hatásait. Ma már bizonyított, hogy az allergia érzelmi, lélektani hatásokkal társul, amelyek viszont maguk is hozzájárulnak az allergiás reakciókhoz.

A szervezet az izgalmakr
a — pl. az ember elakad a csúcsforgalomban, miközben egy fontos megbeszélésre tart, vagy vészhelyzetbe kerül, mert kigyullad a lakása, vagy tartósan szorong, mert munka nélkül maradt — olyan változáson megy keresztül, amely felkészíti a cselekvésre. Tűz esetén pl. a szervezet készültségi („támadás- vagy menekülés”) állapotba kerül, majd ezt a helyzetnek megfelelő cselekvés, ezúttal menekülés követi. Ekkor hat az adrenalin és más hormonok, amelyek az izgalom hatására fokozottan képződnek. Ha a készenléti állapot tartóssá válik (pl. szorongás, munkahelyi feszültségek, határidők miatt) és nem oldódik idejében, akkor a mellékvesék végül kimerülnek, és nem termelnek elegendő adrenalint.

Ennek egyik következménye az, hogy a belső egyensúlyt fenntartó mechanizmus csődöt mond, és képtelen megbirkózni a környezeti — pl. a hőmérsékleti — változásokkal, vagy nem képes a vércukorszint állandóságát biztosítani, valamint megnövekedik az egyébként megtűrt ételek és vegyületek iránti érzékenység.

Ha a tartós stressz hatására érzékennyé vagy allergiássá válunk a gyakran fogyasztott ételekre (vagy gyakran belélegzett anyagokra, pl. a kipufogógázokra), akkor a tünetek megjelenését elsődlegesen az eredeti stresszhatásokhoz kell kapcsolnunk; az izgató anyag vagy az étel szerepe csak másodlagos.

Az allergia további okai

Amikor az allergia végső kiváltó oka valamely táplálék, például a tej elégtelen emésztése, akkor az első logikus lépés a tejfogyasztás megszüntetése.

Ha azonban a hasnyálmirigy működési zavaráról (fehérjeemésztő enzimek hiányáról) vagy egyes májfunkciók kieséséről (az ellenanyag-tevékenység következtében megjelenő hisztamin semlegesítésének elmaradásáról) van szó, akkor lehetőség szerint helyre kell állítani ezeknek a szerveknek az egészséges működését.

Ilyenkor a reakciót végső fokon kiváltó élelmiszer elkerülése nem igazi gyógymód, hanem elodázó szükségmegoldás. Ha felszívódási zavar alakul ki, mert a csecsemő túl korán kapott bizonyos táplálékot, akkor nem is nagyon van más lehetőség.

Ha azonban az allergiás tüneteket érzelmi vagy környezeti stressz okozza, akkor a gyógyításnak is ezekre kell irányulnia.