Úgy tartják, a lakosság harmada allergiás tünetektől szenved. De ezen felül még legalább 10-20%-unk számára elkerülhetetlen az a folyamat, amely az allergénnel történt első találkozással kezdődik, és amelyet néhány további kontaktus után – akár 1-2 nap vagy hét elteltével – a szenzibilizálódás, azaz az érzékenység kialakulása követ.

Sokakban csak a pollenszezon egy szakaszában jelentkeznek a tünetek, ugyanakkor számos, más időpontban virágzó növény virágporával szemben is pozitív lesz a bőrpróba. Ez még értelmezhető úgy, hogy akár egyetlen allergiafajta is arra késztetheti a szervezetet, hogy más anyagokkal szemben is erőteljesebben reagáljon (a kutatás valóban ezt igazolja), vagy úgy, hogy léteznek ún. közös növényi fehérjék (egyforma fehérjék különböző növényekben).

Ám olykor az allergia-szűrő vizsgálaton derül ki, hogy az egészséges, tünet-és panaszmentes embereknek is pozitív a bőrpróbája, vagy vérükből a tipikus reagáló fehérje kimutatható, tehát szenzibilizálódtak.

Mi történt itt?

Az érzékennyé válással a szervezet átlép egy nagyon fontos határvonalat: az immunológiai „ártatlanságét“. Attól fogva valahányszor találkozik az allergén anyaggal, mindig képes lesz reagálni, mert az érzékenység részeként kialakul az immunrendszer emlékezete is: a reakciókészség olyan mélyen épül be biológiai jellemzők közé, hogy alig van gyógyszer, besugárzás vagy más drasztikus hatás, amely kiirthatná.

Ez a tulajdonság egyébként életfontos: így emlékszünk a fertőzésre, amelyen már átestünk, így az adott kórokozóval szemben védetté váltunk – akár természetes úton fertőződtünk, akár például védőoltást kaptunk. Az allergia ugyanerre a memóriára épül, csak a végeredmény biológiailag haszontalan és túlvezérelt.