A  bőrpróbák a valódi allergiás reakciók kimutatásának közvetett módszerei. Három fő típusuk létezik, amelyek hasonló megközelítést alkalmaznak. Ezek az alábbiak:

• a tűszúrásos bőrpróbák,
• a punkciós bőrpróbák,
• a karcolásos bőrpróbák

Hogyan alkalmazzák a bőrpróbákat?

Leggyakrabban a tűszúrásos bőrpróbát alkalmazzák.( Ennél a beteg karjára parányi mennyiséget cseppentenek egy olyan folyadékból, amely tartalmazza az allergént, pl. fűpollent.

Az orvos a csepp alatt pici lyukat ejt a bőrön, hogy az allergén bejuthasson.Ha röviddel ezután a bőrön vörös duzzanat keletkezik, a reakció pozitív. A pontos diagnózishoz a duzzanatot negatív és pozitív kontrollal kell összevetni.

A punkciós módszer nagyon hasonló a tűszúrásoshoz, de a bőrbe kissé más technikával juttatja be az allergén oldatát. A két eljárás közös neve tűszúrásos-punkciós bőrpróba.

A karcolásos módszernél a bőrt finoman megkarcolják, majd az oldatot erre cseppentik rá. Eredményei a tűszúrásos-punkciós bőrpróbáénál kevésbé egyértelműek.

Fontos része a bőrpróbáknak az ún. negatív kontroll – tűszúrásos próba közönséges sóoldattal. Ennek hatására a bőrön nem szabad duzzanatnak keletkeznie – ha mégis, az egyértelműen azt jelzi, hogy a bőr túlérzékeny, s emiatt a tesztelés eredményei nehezebben értékelhetők.

Az orvos pozitív kontrollt is alkalmazhat – tűszúrásos próbát hisztaminnal, azzal a vegyülettel, amely központi szerepet játszik az allergiás reakciókban. Hatására a bőrnek minden esetben meg kell duzzadnia. Ha ez mégsem következik be, az azt jelzi, hogy a bőr alulreagál (vagyis csökkent érzékenységű), és így a bőrpróbák eredményei érvénytelenek.

Az antihisztamin-gyógyszerek hatására a bőr érzékenysége csökken, ezért szedésüket a tesztelés előtt – az antihisztamin típusától függően két nappal vagy több héttel – abba kell hagyni. Kérjünk pontos útmutatást az antihisztaminok és más gyógyszerek szedésének felfüggesztéséről a bőrpróba előtt.

A dermografizmusban szenvedő betegeknél a bőr általában túlérzékeny a tesztelésre – ilyenkor minden esetben el kell végezni az ún. RAST-vérvizsgálatot. Azoknál is szükség lehet erre a vérvizsgálatra, akiknek kiterjedt ekcémája van, egyszerűen azért, mert túl kicsi a tesztelés elvégzéséhez szükséges tiszta bőrfelületük.

Nem mindegy, ki végzi a bőrpróbát

A bőrpróbák álpozitív és álnegatív eredménnyel is járhatnak. Bizonyos allergiás betegségekben több az álnegatív és kevesebb az álpozitív eredmény, míg más esetekben ennek éppen a fordítottja igaz. A félrevezető reakciók arányát maga az allergén is befolyásolhatja: pl. a szójaallergia-tesztek hírhedten megbízhatatlanok, míg a földimogyoróra vonatkozók sokkal pontosabbak.

Az életkor is befolyásolhatja a teszt eredményét. Mindezek fényében érthető, hogy a válaszreakciók kiértékelésében nagyon sokat számít az orvos tapasztalata.

Bőrpróbákat nagyon sokan végeznek, köztük természetgyógyászok is. Mindenesetre maradjunk a hivatásos orvosoknál, lehetőleg allergológus szakorvosoknál, akiknek megvan a kellő hozzáértése a tesztek eredményeinek kiértékeléséhez.

A bőrpróbák nagyon biztonságosnak mondhatók. Olykor előidézhetnek ugyan súlyos anafilaxiás reakciókat, de ezek nem halálos kimenetelűek. Ha azonban súlyos asztmánk van, vagy elszenvedtünk már anafilaxiás sokkot, fontos, hogy a bőrpróbát végző orvos jártas legyen az újraélesztésben, és ehhez álljanak rendelkezésére a szükséges eszközök. A bétablokkolók szedése növeli a súlyos túlérzékenységi reakciók kockázatát.