A felmérések szerint évente mintegy kétezer új szintetikus vegyülettel kell megküzdenie egy fejlett országban élő, általános életmódot folytató embernek. Talán ebből is adódik, hogy a foglalkozási asztma került a vezető helyre, a korábban élen álló azbesztózist és szilikózist megelőzve.

A munkahelyeken előforduló gőzök, gázok, por és füst nagymértékben felelősek egyes asztmás tünetekért. Sok dolgozó szenved nehézlégzéstől, mellkasi nyomástól és köhögési rohamtól; 40%-uk két éven belül, 20%-uk tíz év után betegszik meg. A nagy molekulasúlyú allergének a pékségek, a kisállatokkal foglalkozó laboratóriumok és a mosóporgyárak dolgozóinál okoznak tüneteket. A kis molekulasúlyúak a festékek, gyógyszerek, fodrászati kemikáliák gyártásakor kerülhetnek a szervezetbe, valamint ide tartozik még a fűrészpor, a fémsók (nikkel, króm), a forrasztófüst és a fényképészeti vegyi anyagok is.

Kik a legveszélyeztetettebbek?

A foglalkozási asztma leggyakrabban az izocianátokat használó, festékeket, ragasztókat és szigetelőket, valamint mosószereket gyártó cégek dolgozóinál fordul elő (utóbbiaknál a detergens enzimek miatt). Az élelmiszeriparban a penészes sajtról levegőbe jutó penicilliumspórák, a pékségekben lévő lisztpor, valamint a teapor, an yers kávébab és a dohánypor okoznak sok esetben légúti tüneteket.

A pékségekben előforduló lisztpor és atka által (árpa, zab, rozs, búza, kukorica) kiváltott ún. „pékasztma” nem tévesztendő össze a  lisztérzékenységgel (cöliákia). Az előbbi általában megszűnik a munkahely megváltozásával, míg a cöliákia életre szóló, emésztőrendszert érintő betegség. (A pékek 10-30%-a szenved légúti tünettől.)

Jellegzetes foglalkozási ártalomként emlegetik az ún. „farmertüdőt“, amelyet egyes gombák spóráinak levegőbe kerülése okoz a nedves, penészes széna mozgatásakor. (A gépesítés terjedésével ritkább lett.) A galambtenyésztőknél a madarak tollát borító finom por és az ürülék idéz elő légúti tüneteket, de ehhez hasonlókat figyeltek meg papagájok kalitkában tartásakor is.

A foglalkozási asztmát ill. allergiákat nehéz elkerülni, hiszen sok esetben nem választhatjuk meg a munkahelyünket. Az évről évre növekvő előfordulási gyakoriság miatt azonban a szakemberek indokoltnak érzik, hogy a hátrányos genetikai adottságú (atópiás) családok tagjai pályaválasztáskor az eddigieknél nagyobb hangsúllyal vegyék tekintetbe az asztma és a légúti allergiák kockázatát. Emellett természetesen a nagyobb rizikójú munkahelyeken a védőfelszerelések használatának komolyabban vétele is elsődleges szempont.

Az újabb vizsgálatok szerint egyes légúti tünetek hátterében olyan korszerű találmányok is állhatnak, mint a légkondicionáló vagy párásítóberendezések. Ezek egy része cirkulációs rendszerű, így melegágya lehet olyan mikroorganizmusoknak, amelyek termékei a levegőbe kerülve asztmás tüneteket váltanak ki.

Számos alkalommal számoltak be légúti panaszokról olyan munkahelyeken is, ahol a légkondicionáló berendezés légszívó rendszerét penészes, pókhálós, „rovar lakta” padlás- ill. tetőterekbe építették be. Az ilyen szabálytalan és egészségtelen műszaki megoldások gyakran „törnek borsot” a dolgozók orra alá.