A következő gyógyszerek megszüntetik, illetve csökkentik a hörgőizomzat görcsét, a nyálkahártya duzzanatát és a sűrű váladék termelődését.

Az asztma kezelésének tüneti gyógyszerei

• Rövid hatású, azonnal ható szelektív hörgőtágítók

Ezek a gyógyszerek azért szelektívek, mert a hörgők falában található, ún. béta-receptorok közül csak a hörgőtágulatot okozó, ún. béta-2-receptorokat izgatják. A gyorsan ható változatok az elsőként választandó gyógyszerek az asztmás roham esetén.

• Tartós hatású szelektív hörgőtágítók

Ezek a gyógyszerek a fent említett receptorokhoz tartósan kötődnek, hatásuk általában 8-12 óráig tart.

• Ipratropium

Ez a belégzéses gyógyszer oldja a hörgőgörcsöt, gátolja a váladékelválasztó mirigyek működését. Kevésbé hatékony hörgőtágító, mint a béta-2-receptorokra ható szerek. Régebben csecsemő- és kisdedkorban javasolták elsősorban, később kiderült, hogy az életkortól függetlenül, a betegek egy részénél a béta-2-receptorokra ható szerekkel együtt adva a hörgőtágító hatás jelentősen felerősödik.

• Teofillin és származékai

Ezek a legrégebben használt asztmaellenes gyógyszerek. A teofillin hörgőtágító hatása lényegesen gyengébb mint a béta-2-receptorokat izgató szereké, azonban a vérkeringésre, valamint a rekeszizomra is kedvező hatást gyakorol. A gyermekkori asztma kezelésében a teofillinek az utóbbi években indokoltan háttérbe szorultak, mert a gyakori mellékhatások felülmúlják a szájon keresztüli alkalmazás előnyeit. Heveny asztmában vénás injekció formájában, illetve csecsemő- és kisdedkorban végbélkúpban még ma is használják a rövid hatású teofillineket.

Fenntartó, megelőző (gyulladáscsökkentő) szerek

• Inhalációs kortikoszteroidok

A szteroidok gyulladáscsökkentő hatásának lényege, hogy gátolják a gyulladást fokozó anyagok képződését, növelik a béta-receptorok érzékenységét. Az újabb készítmények tartós alkalmazás esetén is biztonságosak.

Napjainkban ezek a szerek jelentik a leghatásosabb asztmaellenes kezelést: csökkennek a tünetek, javul a légzésfunkció, a fizikai terhelhetőség és az életminőség. Eddig semmilyen más gyulladáscsökkentő gyógyszerrel nem volt bizonyítható az asztmás gyulladás szövettani jeleinek csökkentése.

Gyermekkorban napi 400 mikrogramm kortikoszteroid hosszú távon sem jár azokkal a mellékhatásokkal, melyek tablettában alkalmazva rövid idő alatt kialakulhatnak. A súlyos asztmás gyermekek növekedése lelassul, de ezért inkább a kezelés késői megkezdése felelős, mint maga a kezelés.

A kezelés első évében lassulhat ugyan a növekedés (átlagosan 1-1,5 cm elmaradás), a végső testmagasságot azonban a 8-10 éves folyamatos kezelés sem befolyásolja.

A kedvező eredmények hatására jelentős változás történt a kezelés stratégiájában. Kezdetben csak súlyos asztmában a szisztémás szteroidok kiváltására adták, ma a betegség enyhe formájában is javasolt. Eleinte az egyéb kezelés hatástalansága után került sor az inhalációs kortikoszteroidra, mára bebizonyosodott, hogy a korai alkalmazás jobb légzésfunkciót eredményez. Régebben csak iskoláskortól alkalmazták, a 90-es évek elejétől (megfelelő inhalációs eszközök birtokában) csecsemő- és kisdedkorban is ajánlott kezelés.

• Szisztémás (tablettás) szteroidkezelés

A súlyos asztma fenntartó kezelésében rövid, ún. lőkésterápia formájában (gyermekkorban 3-5 napig) alkalmazzák. Rendkívül ritkán folyamatos fenntartó kezelésként is szükség lehet adásukra. Ilyenkor az adag kétnaponta reggel egyszerre történő bevételével csökken a mellékhatások kialakulásának veszélye.

A szisztémás szteroidok a heveny asztma és heveny astmás hörghurut (obstruktív bronchitisz) fontos gyógyszerei.

• Fix gyógyszer-kombináció

Az inhalációs kortikoszteroidok és a hosszú hatású hörgőtágitók a légutak egymást kiegészítő, különböző funkcióira hatnak. Bebizonyosodott, hogy a kétfajta gyógyszer kombinációja hatásosabb, mintha a két szert külön-külön belélegezné a beteg. Az elkövetkező 5-10 év asztmakezelésében várhatóan nagy szerepe lesz ezeknek a gyógyszereknek.

• Antileukotriének (LTRA)

A nemzetközi ajánlásokban az asztma gyulladáscsökkentő kezelésében az inhalációs szteroidok kiegészítésére javasolják. Várhatóan egyre nagyobb szerepük lesz a csecsemő- és kisdedkori asztmás hörghurut terápiájában.

• Kromoglikát

Gyenge gyulladáscsökkentők. Az asztmás gyulladás mérséklésére vonatkozó szövettani bizonyítékok nincsenek, enyhe gyermekkori asztmában is visszaszorult a használatuk, bár az ajánlások egy részében még szerepelnek.

• Ketotifen

Allergia elleni hatása van, az asztmára jellemző idült gyulladást azonban nem befolyásolja. Mellékhatásként álmosság és súlygyarapodás léphet fel. Az asztma fenntartó kezelésében a nemzetközi ajánlásokban már nem szerepel.

• Specifikus immunterápia (SIT)

Az antiallergiás kezelés speciális formája. A tünetekért felelőssé tehető allergént fokozatosan emelkedő adagban, injekcióban (újabban cseppben az orrba vagy kapszulában a nyelv alá) adják be, melynek következtében az allergiás immunválasz módosul. A kezelés egyértelműen méh- és darázscsípés-allergiában indokolt, de eredményes lehet pollenallergiás szénanáthában és asztmában is.

• Antihisztaminok

A hisztaminfelszabadulás hatásainak kivédésére alkalmazták régebben tartósan. Az utóbbi évek nemzetközi ajánlásai egyértelműen nem javasolják őket asztmamegelőző kezelésként, ugyanakkor a szénanátha fontos gyógyszerei.