A következő gyógyszerek megszüntetik, illetve csökkentik a hörgőizomzat görcsét, a nyálkahártya duzzanatát és a sűrű váladék termelődését.
Az asztma kezelésének tüneti gyógyszerei
- Rövid hatású, azonnal ható szelektív hörgőtágítók
Ezek a gyógyszerek azért szelektívek, mert a hörgők falában található, ún. béta-receptorok közül csak a hörgőtágulatot okozó, ún. béta-2-receptorokat izgatják. A gyorsan ható változatok az elsőként választandó gyógyszerek az asztmás roham esetén.
- Tartós hatású szelektív hörgőtágítók
Ezek a gyógyszerek a fent említett receptorokhoz tartósan kötődnek, hatásuk általában 8-12 óráig tart.
- Ipratropium
Ez a belégzéses gyógyszer oldja a hörgőgörcsöt, gátolja a váladékelválasztó mirigyek működését. Kevésbé hatékony hörgőtágító, mint a béta-2-receptorokra ható szerek. Régebben csecsemő- és kisdedkorban javasolták elsősorban, később kiderült, hogy az életkortól függetlenül, a betegek egy részénél a béta-2-receptorokra ható szerekkel együtt adva a hörgőtágító hatás jelentősen felerősödik.
- Teofillin és származékai
Ezek a legrégebben használt asztmaellenes gyógyszerek. A teofillin hörgőtágító hatása lényegesen gyengébb mint a béta-2-receptorokat izgató szereké, azonban a vérkeringésre, valamint a rekeszizomra is kedvező hatást gyakorol. A gyermekkori asztma kezelésében a teofillinek az utóbbi években indokoltan háttérbe szorultak, mert a gyakori mellékhatások felülmúlják a szájon keresztüli alkalmazás előnyeit. Heveny asztmában vénás injekció formájában, illetve csecsemő- és kisdedkorban végbélkúpban még ma is használják a rövid hatású teofillineket.
Fenntartó, megelőző (gyulladáscsökkentő) szerek
- Inhalációs kortikoszteroidok
A szteroidok gyulladáscsökkentő hatásának lényege, hogy gátolják a gyulladást fokozó anyagok képződését, növelik a béta-receptorok érzékenységét. Az újabb készítmények tartós alkalmazás esetén is biztonságosak.
Napjainkban ezek a szerek jelentik a leghatásosabb asztmaellenes kezelést: csökkennek a tünetek, javul a légzésfunkció, a fizikai terhelhetőség és az életminőség. Eddig semmilyen más gyulladáscsökkentő gyógyszerrel nem volt bizonyítható az asztmás gyulladás szövettani jeleinek csökkentése.
Gyermekkorban napi 400 mikrogramm kortikoszteroid hosszú távon sem jár azokkal a mellékhatásokkal, melyek tablettában alkalmazva rövid idő alatt kialakulhatnak. A súlyos asztmás gyermekek növekedése lelassul, de ezért inkább a kezelés késői megkezdése felelős, mint maga a kezelés.
A kezelés első évében lassulhat ugyan a növekedés (átlagosan 1-1,5 cm elmaradás), a végső testmagasságot azonban a 8-10 éves folyamatos kezelés sem befolyásolja.
A kedvező eredmények hatására jelentős változás történt a kezelés stratégiájában. Kezdetben csak súlyos asztmában a szisztémás szteroidok kiváltására adták, ma a betegség enyhe formájában is javasolt. Eleinte az egyéb kezelés hatástalansága után került sor az inhalációs kortikoszteroidra, mára bebizonyosodott, hogy a korai alkalmazás jobb légzésfunkciót eredményez. Régebben csak iskoláskortól alkalmazták, a 90-es évek elejétől (megfelelő inhalációs eszközök birtokában) csecsemő- és kisdedkorban is ajánlott kezelés.
- Szisztémás (tablettás) szteroidkezelés
A súlyos asztma fenntartó kezelésében rövid, ún. lőkésterápia formájában (gyermekkorban 3-5 napig) alkalmazzák. Rendkívül ritkán folyamatos fenntartó kezelésként is szükség lehet adásukra. Ilyenkor az adag kétnaponta reggel egyszerre történő bevételével csökken a mellékhatások kialakulásának veszélye.
A szisztémás szteroidok a heveny asztma és heveny astmás hörghurut (obstruktív bronchitisz) fontos gyógyszerei.
- Fix gyógyszer-kombináció
Az inhalációs kortikoszteroidok és a hosszú hatású hörgőtágitók a légutak egymást kiegészítő, különböző funkcióira hatnak. Bebizonyosodott, hogy a kétfajta gyógyszer kombinációja hatásosabb, mintha a két szert külön-külön belélegezné a beteg. Az elkövetkező 5-10 év asztmakezelésében várhatóan nagy szerepe lesz ezeknek a gyógyszereknek.
- Antileukotriének (LTRA)
A nemzetközi ajánlásokban az asztma gyulladáscsökkentő kezelésében az inhalációs szteroidok kiegészítésére javasolják. Várhatóan egyre nagyobb szerepük lesz a csecsemő- és kisdedkori asztmás hörghurut terápiájában.
- Kromoglikát
Gyenge gyulladáscsökkentők. Az asztmás gyulladás mérséklésére vonatkozó szövettani bizonyítékok nincsenek, enyhe gyermekkori asztmában is visszaszorult a használatuk, bár az ajánlások egy részében még szerepelnek.
- Ketotifen
Allergia elleni hatása van, az asztmára jellemző idült gyulladást azonban nem befolyásolja. Mellékhatásként álmosság és súlygyarapodás léphet fel. Az asztma fenntartó kezelésében a nemzetközi ajánlásokban már nem szerepel.
- Specifikus immunterápia (SIT)
Az antiallergiás kezelés speciális formája. A tünetekért felelőssé tehető allergént fokozatosan emelkedő adagban, injekcióban (újabban cseppben az orrba vagy kapszulában a nyelv alá) adják be, melynek következtében az allergiás immunválasz módosul. A kezelés egyértelműen méh- és darázscsípés-allergiában indokolt, de eredményes lehet pollenallergiás szénanáthában és asztmában is.
- Antihisztaminok
A hisztaminfelszabadulás hatásainak kivédésére alkalmazták régebben tartósan. Az utóbbi évek nemzetközi ajánlásai egyértelműen nem javasolják őket asztmamegelőző kezelésként, ugyanakkor a szénanátha fontos gyógyszerei.
És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?