Dr. Newman szerint a toxinok kétféleképpen befolyásolhatják az immunrendszer működését: akadályozhatják vagy túl heves reagálásra késztethetik.

Hogyan tudja egy mérgező vegyület gátolni a belső védelmi mechanizmus működését?

Elpusztíthatja az immunrendszer egyes sejtjeit, így a limfocitákat és a makrofágokat, de megzavarhatja ezeket a sejteket a feladatuk végzésében is. Például a kadmium nevű nehézfém jelenlétében a makrofágok nehezebben tudják bekebelezni a baktériumokat, ezáltal a szervezet kevésbé ellenálló a fertőzésekkel szemben.

„Másrészről az izocianátok (a festékekben lévő, valamint a műanyaggyártásban és számos egyéb gyártási folyamatban alkalmazott vegyületek) valószínűleg az asztma vezető okai az iparosodott országokban” — állitja dr. Newman. Ezek az immunrendszert hiperaktív működésre késztetik. Az asztma annak a jele, hogy a belső védelmi vonalak túlságosan „szorgosak”. A felnőttkorban kialakuló asztma az esetek 25 százalékában egy környezeti toxinnal, mondjuk az izocianáttal való találkozásnak köszönhető.

A szennyező anyagok más módon is károsíthatják az immunrendszert. A szervezetbe kerülő toxinok hatására több szabadgyök – például elektronhiányos oxigénmolekula (oxigén szabad gyök) — keletkezik a szervezetben. Ezek más molekuláktól elektronokat vesznek el, és olyan meghibásodásokat okoznak, amelyeket a védekező mechanizmusnak kell rendbe hoznia. Ez természetesen további terhet ró az immunrendszerre.

A holisztikus szemléletű orvosok, mint dr. Berndtson, egy hulladékgyűjtő rendszer analógiájával magyarázzák, mennyi toxikus hatást képes az immunrendszer kezelni. Ennek a hasonlatnak az alapján tegyük fel, hogy a tüdő, a nyirok és a vér mondjuk öt teherautónyi hulladékot (toxint) szállít a májhoz, ám a máj ennyi idő alatt csak négyet tud feldolgozni.

Ha ez a „toxikus felesleg” felhalmozódik a rendszerben, azaz a szervezetben, akkor annak legkülönbözőbb pontjain, beleértve az immunrendszert is, anyagcsere-útvonalakat torlaszolhat el, felborítva ezzel a normális működést.