Mivel a háziporatkák tömegesen idéznek elő allergiás reakciót, behatóan tanulmányozták ólcet és számos módszert dolgoztak ki az elpusztításukra, ami nem elég, ugyanis az allergénjeik megmaradnak. Az allergéneket semlegesíteni kell – azaz a szerkezetüket kell megváltoztatni oly módon, hogy az immunrendszer számára ne legyenek felismerhetők. Néhány tény ismerete megkönnyíti a poratkák elleni fellépést.

A poratkák legfontosabb jellemzői

• A poratkák a párás környezetet kedvelik. Nem isznak, hanem a levegőből veszik fel a nedvességet. Amikor a relatív páratartalom 50 százalék alá esik, az atkák fokozatosan kiszáradnak és elpusztulnak.

• A poratkák az ember lehámló bőrhámsejtjeivel táplálkoznak, de ezeket csak akkor fogyasztják el, ha előzőleg penészgombák lebontották őket. A magas (70-90 százalékos) relatív páratartalom mindenki számára probléma, aki allergiás a poratkákra, mert ez kedvez az atkáknak legmegfelelőbb penészgombafaj tenyészésének.

• A poratkák matracokban, párnákban, kárpitokban, pliissállatokban tanyáznak. Amikor az ember belesüpped egy fotelbe, bebújik az ágyba, vagy éjszaka forgolódik, nagy mennyiségű allergén verődik föl, s bőre vagy légútjai ilyenkor kapják a legnagyobb dózist. Szőnyegekben is előfordul a poratka, de általában kisebb mennyiségben.

• A poratka allergénje aránylag nehéz, szemben pl. a macskák vagy penészgombák allergénjeivel. Kevés szálldos belőle a levegőben, ezért a legtöbb akkor kerül a szervezetbe, amikor a forráshoz – párnához, matrachoz, plüssjátékhoz – közel lélegzünk. Ez magyarázza, hogy a levegőszűrőknek a poralkára allergiás egyének nem sok hasznát veszik.

• Poratka mindenhol előfordul, s a ruházattal bárhová behurcolhatók. Még ha időről időre sikerül is kiirtani őket a lakásból, hamarosan újra megjelennek. Egy-egy új matracban négy hónapon belül megtelepszenek.