A betegség súlyosságát az alapvető tünetek (köhögés, sípolás, fulladás) gyakoriságából, illetve egyéb jellemzőkből lehet megállapítani.

A súlyosság szerinti beosztás azért lényeges, mert a kezelés a súlyossági fokozattól függ.

Az asztma 2 súlyossági foka

Két alapvetően különböző súlyossági fokozatot különítünk el: az epizodikus (ritkán mutatkozó) és a krónikus (rendszeresen tünetet okozó) asztmát.

A jellemzők egyikének a megléte is elég a besoroláshoz. Több jellemző előfordulásakor a legrosszabb paraméter alapján történik a besorolás.

A betegség súlyossági fokozata természetesen változhat, spontán is vannak könnyebb és nehezebb időszakok, de mindenekelőtt a kezelés módosítja, enyhíti a betegség súlyosságát.

A kezelés célja az, hogy a betegnek a legenyhébb fokozatú asztmája legyen, azaz tünetmentessé váljon, vagy legfeljebb ritkán lépjen fel valamelyik enyhe tünete.

Ez csak állandó gyulladásgátló kezeléssel érhető el. A kezelés eredményeként egy több hónapos stabil állapot után az enyhébb csoportba való átsorolás lehetséges.

Ritkán mutatkozó asztma

Epizodikus (esetenként fellépő) az asztma, ha az alapvető tünetek nem lépnek fel minden héten, hanem ritkábban; például a hosszabb futással járó fizikai terhelés vált ki köhögést és hörgőgörcsöt, és a légzésfunkció normális, az egészségesnek megfelelő.

Rendszeresen tünetet okozó asztma

Enyhe krónikus asztma

Az alapvető tünetek nappal hetente többször előfordulnak (de nem minden nap), és éjszaka havonta kettőnél többször ébred a beteg ezekre a tünetekre.

Nagyobb hétköznapi fizikai terhelésre már fellép a köhögés és a hörgőgörcs, de a légzésfunkció még a normális közelében van.

Középsúlyos krónikus asztma

Minden nap előfordulnak az alapvető tünetek nappal, és a beteg hetente többször ébred fel éjszaka a tünetek miatt.

Az ebbe a csoportba sorolható betegeknél a panaszok idején csökken a fizikai terhelhetőség, és a légzésfunkcióval a légutak átjárhatóságának csökkenését lehet értékelni.

Súlyos krónikus asztma

Az alapvető tünetek naponta többször fellépnek, és gyakori az éjszakai ébredés a tünetek miatt.

Ezeknél a betegeknél a fizikai terhelhetőség folyamatosan korlátozott, és a légzésfunkciójuk a tüdő működésének erős csökkenését jelzi.