Az antihisztaminok az allergiás reakció legfontosabb közvetítő anyagával, a hisztaminnal versenyeznek. A hisztamin csak akkor tudja kifejteni hatásait, ha a megfelelő helyekre kötődik a szervezetben. Az antihisztamin e helyekre kötődve gátolja a hisztamin hatásait.

Az allergiás nátha kezelésében az antihisztamin az egyik legrégebben és igen hatékonyan alkalmazott gyógyszerfajta. Elsősorban a tüsszögést, viszketést, orrfolyást és a szemtüneteket képes hatékonyan enyhíteni.

Az antihisztaminok fejlődése

A régebbi szerek még számos nem kívánt mellékhatást okoztak (pl. álmosság, fáradékonyság, szájszárazság, étvágynövekedés és testsúlygyarapodás), és a szedésükkel együtt alkoholt sem volt szabad fogyasztani.

A később kifejlesztett antihisztaminok már sokkal kevesebb mellékhatással rendelkeznek, de megtartották előnyös tulajdonságaikat.

A legújabb molekuláknak már kisfokú gyulladáscsökkentő hatása is van, és nagyobb mértékben javíthatják az orrlégzést. Tartós hatásuk miatt elég naponta egyszer alkalmazni őket, az alkohol egyidejű fogyasztása pedig nem kizáró tényező.

Az egyes gyógyszerek számos tekintetben egyenértékűek, de egyes betegeknél különbségek (a gyógyszer lebomlása, kiürülése és kölcsönhatása más gyógyszerekkel) miatt javasolt az orvosi utasítások betartása.

Az antihisztaminok szemcsepp, illetve orrspray formájában helyileg is alkalmazhatók, aminek előnye a gyorsabb hatáskezdet, valamint az egyes szervek egyenkénti kezelési lehetősége.