A klasszikus szénanáthát a virágporban található egyes fehérje-molekulák okozzák. A levegőbe került virágpor a felső légutak nyálkahártyájára jutva beindítja a jellegzetes allergiás folyamatot.

A különféle növények allergiát kiváltó hatásának erőssége (allergenitása) és légköri koncentrációjuk eltérő – ez alapján csak azok a virágporok jelentősek, amelyek allergenitása erős, és magas légköri koncentrációt érnek el. Ilyenek a szélbeporzású növények, amelyek apró pollenje nagy mennyiségben szóródik szét a levegőben, és a széllel messzire és nagy területre jut el. Más (pl. rovar beporzású) növények is okozhatnak szénanáthát, ha virágporuk kellő mennyiségben kerül az orrnyálkahártyára.

Az allergiaszezonok hazánkban

Magyarországon az évszakok és a pollenek megjelenése alapján három jellegzetes szezont lehet megkülönböztetni.

Tél végén és kora tavasszal (az időjárástól függően február végétől, május elejéig) a fák pollenjei okozzák a fő gondot, ezek közül a legjelentősebbek a mogyoró-, az éger- és a nyírfa, de számolni kell a nyár-, kőris-, tölgy-, szil-, bükk- és fűzfával is.

Áprilistól megjelennek a pázsitfüvek (angol- és réti perje, csomós ebír, réti csenkesz, lándzsás útifű) pollenjei, amelyek egészen a nyár derekáig magas légköri koncentrációt érnek el. Májustól júliusig ehhez még egyes gabonafélék (rozs, kukorica) virágpora is hozzáadódik.

Magyarországon még a fűféléknél is nagyobb jelentőségű a nem fűfélék családjába tartozó parlagfű.

A harmadik szezont a nyár végi, illetve őszi gyomok (libatop és ürömfélék, parlagfű) virágzása jelenti, ami még kiegészül bizonyos penészgombák spóráival.

A parlagfű kiemelten súlyos problémát jelent, mivel – kisebb kivételektől eltekintve – az egész ország területe nagymértékben fertőzött. Nagy allergenitású, apró virágpora milliárdszámra szabadul ki összetett, füzérszerűen elhelyezkedő fészkes virágaiból, és így a szezonban az ország területének túlnyomó részén igen magas a parlagfűpollen-koncentráció a levegőben.

Aki mindhárom szezon virágporaira allergiás, annak sajnos akár februártól október végéig lehetnek panaszai. Száraz, meleg, szeles időben lényegesen több és kifejezettebb, míg hídeg, nedves-esős, szélcsendes időben sokkal kevesebb tünet tapasztalható.

Ha a virágpor tartósan érintkezik a nyálkahártyával, akkor az „telítődik”, s a késői fázis tünetei (pl. a tartós orrdugulás és a nyálkahártya túlérzékenysége) válnak uralkodóvá, ezért erős és tartós (akár több hétig tartó) tünetek jelentkezhetnek a szezon végi, sőt, azon túli, lényegesen kisebb pollenkoncentrációra, illetve az egyéb, légköri irritáló anyagokra (dohányfüst, por) is.

A pollenkoncentráció mérése

A légköri pollenkoncentráció megfelelően telepített ún. pollencsapdák (pollenszámláló eszközök) segítségével mérhető és dokumentálható. Napjainkban már Magyarországon is számos helyen található ilyen berendezés, amely lehetővé teszi azt, hogy országos adatok álljanak rendelkezésre. A berendezések folyamatosan működnek, így a meghatározó pollenkoncentrációs adatok itthon is rendelkezésre állnak.

Ezek a széles nyilvánosság számára több forráson keresztül is elérhetőek (tv, rádió, napilapok, internet), ami igen fontos a szénanáthások és a kutatók számára egyaránt. Már 30 db/m” pollenszám felett megjelenhetnek a jellemző tünetek az érzékenyebb szénanáthás betegekben, de az ezer feletti értékek sem ritkák. A folyamatos pollenjelentés adatai nemcsak az orvos munkáját, hanem a betegek életét és napi tevékenységeik tervezését is segítik.